Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3464 növény található
2953–2988 megjelenítve a 3464-ból
Sugárpálma
Schefflera
A Schefflera az Araliaceae (borostyánfélék) családjába tartozó, mintegy 600 örökzöld cserjét, fát és kúszónövényt magában foglaló nemzetség, amelyet világszerte szívós szobanövényként kedvelnek. A legszélesebb körben termesztett tagja, a Schefflera arboricola (sugárka), fényes, tenyeresen összetett leveleket növeszt, amelyek egy esernyő küllőihez hasonlóan helyezkednek el, innen ered a növény népszerű neve. Tajvanon és Hajnanon őshonos, és a fény- és páratartalom-viszonyok széles skálájával szembeni toleranciájának köszönhetően az egyik legnépszerűbb, kevés gondozást igénylő beltéri dísznövény lett.
Queenslandi Esernyőfa
Schefflera actinophylla
A Schefflera actinophylla, közismert nevén Queenslandi Esernyőfa vagy Ausztrál Esernyőfa, egy gyorsan növő trópusi fa, amely Észak-Queensland, Ausztrália, Új-Guinea és Jáva esőerdeiben honos. Nagy, fényes, tenyeres levelei egy középső pontból sugároznak szét, akár egy esernyő, ami az egyik legnépszerűbb dísznövénnyé teszi mind beltéri, mind kültéri trópusi kertekben.
Törpe Ernyőfa
Schefflera arboricola
A törpe ernyőfa (Schefflera arboricola) egy sokoldalú, látványos, örökzöld cserje, amely Tajvanról és a kínai Hainanról származik. Fényes, tenyeresen összetett leveleiről ismert, amelyek 7-9 levélkéből állnak, ernyőszerűen elrendezve. Ez az ellenálló növény a világ egyik legnépszerűbb szobanövényévé vált. Beltéren kis fa vagy cserje formájában is nevelhető, és nagy értéke, hogy eltűri a változó fényviszonyokat, és könnyű gondozni.
Zizegő arália
Schefflera elegantissima
A zizegő arália (Schefflera elegantissima, korábban Dizygotheca elegantissima vagy Plerandra elegantissima) az Araliaceae családba tartozó, Új-Kaledóniából származó látványos örökzöld cserje. Szobanövényként különösen kedvelt drámai megjelenésű, mélyen fűrészes szélű, fiatalon vöröses-bronzos levelei miatt, amelyek az idővel sötétzöldre, fényesre és bőrszerűre érnek. A fiatal növények keskeny, szinte csipkeszerű levélkékkel rendelkeznek, amelyek ernyőszerűen helyezkednek el, míg az idősebb példányok vastagabb leveleket és fás, fatermetű törzset növesztenek, amely beltérben a 1,8-2,5 méteres magasságot is elérheti. A többi Schefflera rokonához képest kissé kényesebb növény hírében áll: a huzatra, a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra és a rendszertelen öntözésre gyors levélhullással reagál, így a stabil helyet és a következetes gondozást hálálja meg.
Perui borsfa
Schinus molle
A Schinus molle, Magyarországon leginkább „perui borsfa” vagy „rózsaborsfa” néven ismert, egy fenséges örökzöld fa, amely Peru és a dél-amerikai Andok száraz és félszáraz vidékeiről származik. Akár 15 méter magasra is megnőhet, széles, sűrű és csüngő lombozatot növesztve, amely a szomorúfűzhöz hasonló, összetéveszthetetlen megjelenést kölcsönöz neki. Levelei szárnyaltak, érintésre igen aromásak, számos lándzsás, élénkzöld levélkéből állnak. Tavasszal és nyáron apró, fehér vagy krémszínű virágokat hoz csüngő bugákban, melyeket ősszel bőséges, rózsaszínes-vöröses bogyófürtök — az úgynevezett rózsabors szemek — követnek, amelyek rendkívül dekoratívak és fűszerként is használatosak. Rendkívüli szárazságtűrésének, valamint a szegényes és köves talajokhoz való alkalmazkodóképességének köszönhetően széles körben alkalmazzák a mediterrán tájépítészetben, útszéli fásításra és parkokban. A kolumbusz előtti perui népek szentként tisztelték, vallási rituálékban és a népi gyógyászatban is alkalmazták.
Brazil borsfa
Schinus terebinthifolius
A brazil borsfa (Schinus terebinthifolius) Brazília őshonos fája, az Anacardiaceae családba tartozik, és rokonságban áll a mérges borostyánnal és a szömörcével. Leginkább élénkpiros, illatos bogyóinak fürtjeiről ismert, amelyeket kereskedelmi forgalomban rózsaszín borsként árusítanak, és világszerte ínyenc fűszerként használnak. Ez az örökzöld fa akár 10 méter magasságot is elérhet; meleg éghajlaton dísznövényként termesztik, bár az Egyesült Államok egyes területein invazív fajnak számít.
Fénylőmoha
Schistostega pennata
A Schistostega pennata a Schistostegaceae családba tartozó egyedülálló és lenyűgöző mohafaj. Ez a mohaféle híres lumineszcens tulajdonságáról: gyenge fényviszonyok között a protonémája lágy, aranyzöld fényt bocsát ki. Ez azért történik, mert a protonémában található speciális gömb alakú sejtek biológiai lencseként működnek, és a gyenge fényt a kloroplasztiszokra fókuszálják. A növény apró, gametofitonjai mindössze 1,5 cm-esek, egyszerű felépítésű, átellenes levelekkel. Az északi félteke mérsékelt övi régióiban (Európa, Ázsia és Észak-Amerika) őshonos.
Fésűspáfrány (nemzetség)
Schizaea
A Schizaea a Schizaeaceae család egyik ősi páfránynemzetsége, amelyet fűszerű steril levelek és jellegzetes fésű alakú termő szegmensek jellemeznek. Trópusi és szubtrópusi párás területeken honos szerte a világon, szakgyűjteményeken és üvegházakon kívül ritkán látható.
Brazíliai páfrányfa
Schizolobium parahyba
A brazíliai páfrányfa (Schizolobium parahyba) Brazília atlanti-parti esőerdőiben őshonos fa, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Rendkívül gyors növekedéséről ismert, néhány év alatt hatalmas magasságokat ér el. Lombhullató, télen lehullatja leveleit, tavasszal pedig – az új levelek megjelenése előtt vagy alatt – bőségesen virágzik élénksárga virágaival.
Karácsonyi kaktusz
Schlumbergera
A Schlumbergera egy Brazília délkeleti részének nedves erdőiből származó epifita kaktusz, amely eredeti élőhelyén fák törzsén és sziklákon, félárnyékos helyeken él. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben lapos, szelvényezett szárai (kladódiumai) bár tárolnak némi vizet, a fejlődéshez párára és közvetett fényre van szükségük. Világszerte népszerű szobanövény, amely ősszel és télen hozza látványos, cső alakú virágait piros, rózsaszín, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban.
Karácsonyi kaktusz
Schlumbergera × buckleyi
A Schlumbergera × buckleyi, a valódi karácsonyi kaktusz, egy hibrid epifita kaktusz, amely az S. truncata és az S. russelliana keresztezéséből jött létre, és Brazília felhőerdeiben őshonos. A gyakoribb hálaadásnapi kaktusztól (S. truncata) eltérően sima, lekerekített szársegmensekkel rendelkezik, és megbízhatóan december végén virágzik, így az egyik legkedveltebb téli virágzású szobanövénnyé vált világszerte. Csöves, csüngő virágai rózsaszíntől és pirostól fehérig és lilásig terjedhetnek, és a növény megfelelő gondozással évtizedekig élhet.
Karácsonyi kaktusz
Schlumbergera buckleyi
A karácsonyi kaktusz (Schlumbergera buckleyi) egy trópusi epifita kaktusz, amely Délkelet-Brazília felhőerdeiben őshonos. A sivatagi kaktuszoktól eltérően párás körülmények között, erős szórt fényben érzi jól magát, és télen lenyűgöző, csöves virágokat hajt rózsaszín, piros, fehér, lila és korallpiros árnyalatokban. Világszerte az egyik legkedveltebb ünnepi szobanövény, amelyet karácsony körüli virágzásáért csodálnak.
Karácsonyi kaktusz
Schlumbergera russelliana
A Schlumbergera russelliana, közismert nevén karácsonyi kaktusz, egy epifita kaktuszfaj, amely a brazíliai Atlanti-erdő területéről származik. Ez a faj az kerti karácsonyi kaktusz hibridek ősváltozata, amely télen rózsaszín, piros és lila árnyalatú, csöves virágokat hoz. Természetes élőhelyén fákon és sziklákon él, szűrt fényen és mérsékelt páratartalom mellett, a trópusi esőerdőkre jellemző körülmények között.
Hálaadás-kaktusz
Schlumbergera truncata
A hálaadás-kaktusz egy epifita pozsgás növény, amely Délkelet-Brazília párás Atlanti-erdejéből, különösen Rio de Janeiro állam hegyvidékéről származik. Lapos, csüngő szárán ősszel és télen látványos, csöves virágok nyílnak rózsaszín, piros, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban. Rendkívül kedvelt díszgrowény szépsége és könnyen kezelhető természete miatt.
Japán ernyőfenyő
Sciadopitys verticillata
A japán ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata) a Sciadopityaceae család egyetlen élő faja - valóságos "élő kövület", hiszen legközelebbi rokonai csak fosszíliák formájában maradtak fenn. Japán endemikus növénye, a Sikoku, Kjúsú és a Kii-félsziget hegyvidéki erdeiben, jellemzően 700-1400 méteres tengerszint feletti magasságban, sziklás lejtőkön és folyóparti szurdokokban őshonos. Legjellegzetesebb tulajdonsága a hajtásvégeken ernyőszerű örvökben álló, lapított, 4-14 cm hosszú tűlevélszerű képlete (cladodium), amiről a magyar és a nemzetközi neve is származik. Rendkívül lassan növő, örökzöld fa: szülőföldjén évszázados példányai akár 30-40 méter magasra is megnőhetnek, kerti kultúrában viszont még évtizedek alatt is csak néhány méteresre hízik.
Szibériai csillagvirág
Scilla siberica
A szibériai csillagvirág (Scilla siberica) egy alacsony növésű, hagymás évelő a spárgafélék (Asparagaceae) családjából, amely kora tavasszal, gyakran még a hóolvadás után szinte azonnal virágzásba kezd. Nevével ellentétben nem Szibériából, hanem Dél-Oroszország, a Kaukázus és Törökország vidékéről származik. A 10-15 cm magas szárakon 2-5 bókoló, csillag alakú, élénkkék (ritkábban fehér) virág nyílik, amelyek néhány hét alatt sűrű, festői szőnyeget alkotnak fák és cserjék alatt. Igénytelen, fagytűrő növény, amely önmagvetéssel és a hagymák osztódásával is szaporodik, így néhány év alatt nagy, természetes foltokat képez. Fontos tudni, hogy hagymája és minden zöld része szívglikozidokat tartalmaz, ezért mérgező, bőrizgató hatású lehet - kisállatoktól és gyermekektől távol tartandó.
Ezüstös ledel
Scilla violacea
A Scilla violacea (Ledebouria socialis), vagy ezüstös ledel, az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó örökzöld hagymás növény, amely a dél-afrikai Kelet-Fokföld tartományból származik. Húsos, lándzsa alakú levelei olívazöldtől ezüstszürkéig terjedő színűek, sötétzöld foltokkal márványozva, fonákjuk pedig jellegzetes lila színű. A kis hagymák, amelyek részben a talaj felett helyezkednek el, az évszakok során sűrű telepeket alkotva szaporodnak. Tavasszal és nyáron vékony rózsaszín szárakon apró, zöldesfehér virágokat hoz, lila porzókkal.
Szatén Pothos
Scindapsus pictus
A Scindapsus pictus, közismert nevén Szatén Pothos, egy lenyűgöző trópusi kúszónövény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Szív alakú, matt zöld leveleit ezüstösszürke foltok és pettyezések díszítik, amelyek selymes, szaténszerű megjelenést kölcsönöznek neki. Ez az elegáns csüngő növény könnyen gondozható természetéről és arról ismert, hogy különféle beltéri körülmények között is jól érzi magát, ezért tökéletes választás függőkosarakba vagy támasztékra futtatva.
Ezüstös szobafutóka 'Exotica'
Scindapsus pictus 'Exotica'
A Scindapsus pictus 'Exotica' az ezüstös szobafutóka egy termesztett változata, amely Délkelet-Ázsia trópusi esőerdőiből származik. Sötétzöld, szív alakú leveleit szabálytalan, csillogó ezüstös foltok borítják, amelyek sűrűbbek, mint az alapfajnál. Kúszó vagy csüngő növekedésű növény, amely ideális függőkosarakba vagy rácsokra futtatva; az egyik legellenállóbb és legkönnyebben tartható kontyvirágféle beltéri környezetben.
Szatén Pothos
Scindapsus pictus argyraeus
A Scindapsus pictus 'Argyraeus', amelyet közönségesen Szatén Pothos vagy Ezüst Pothos néven ismernek, egy lenyűgöző, kúszó-csüngő indás növény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Szív alakú, sötétzöld leveleit ezüstfehér, szaténszerű mintázat díszíti, amely fényben csillog. A „pothos" elnevezés ellenére a Scindapsus nemzetségbe és az Araceae (kontyvirágfélék) családba tartozik. Beltéri növényként rendkívül népszerű, mivel igénytelen, és képes boldogulni mérsékelt, sőt gyenge fényviszonyok között is.
Ezüstös Scindapsus
Scindapsus treubii
A Scindapsus treubii, amelyet közismert nevén Ezüstös Scindapsusnak vagy Holdfényes Scindapsusnak is neveznek, egy lenyűgöző trópusi aroid, amely Délkelet-Ázsia esőerdőiből származik. Vastag, viaszos leveleiről ismert, amelyeket jellegzetes ezüstöszöld fény díszít, és fényben csillognak. Gyűjtők körében két fő változat népszerű: a 'Moonlight', amely élénkebb ezüstös tarka mintázatot mutat, valamint a 'Dark Form', amelynek levelei sötétebbek és telítettebbek. Lassan növő kúszónövényként megjutalmazza a türelmes kertészeket lélegzetelállító leveleivel, amelyek egyre feltűnőbbé válnak, ahogy a növény érik.
Feketegyökér
Scorzonera
A feketegyökér (Scorzonera) az őszirózsafélék családjába tartozó, évelő ehető gyökérzöldség, amely Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos. Hosszú, jellegzetesen fekete héjú gyökereket növeszt, melyek fehér húsa finom, az osztrigához hasonló ízű. A termesztés második évében a gyermekláncfűhöz hasonló, ehető sárga virágokat hoz.
Őszi oroszlánfog
Scorzoneroides autumnalis
Az őszi oroszlánfog (Scorzoneroides autumnalis) az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, amely hasonlít a gyermekláncfűhöz, de elágazó szárral és több virágfejjel rendelkezik. A talaj felszínén keskeny, fogazott levelekből álló lapos rozettát alkot, és akár 50 cm magasra növő, vékony, fonalszerű virágszárakat növeszt. A világossárga virágfejek, amelyek akár 3,5 cm szélesek is lehetnek, és a külső szirmokon vörös csíkok láthatók, késő nyártól őszig virágoznak. Fontos nektárforrást jelentenek a méhek és pillangók számára, amikor a legtöbb más virág már elnyílt. Európában és Ázsiában elterjedt, réteken, útmenti sávokban és természetközeli gyepekben érzi jól magát.
Vízi görvélyfű
Scrophularia auriculata
A vízi görvélyfű (Scrophularia auriculata) egy felálló szárú, bokrosodó évelő lágyszárú növény, amely Nyugat-Európa és Észak-Afrika nedves folyópartjain, tavak szélén és vizenyős rétjein őshonos. Akár az 1 méteres magasságot is elérheti; jellegzetessége a szárnyas, négyszögletes, zöldes-lila szára, valamint az ovális, ráncos, csipkés szélű levelei, amelyek a tövüknél gyakran fülesek – innen ered a faj tudományos neve is. Nyár elejétől kora őszig apró, gömbölyded, gesztenyebarna, kétajkú virágokat hoz, amelyek a lombozat felett elágazó bogernyőkben nyílnak. Mivel a tartósan nedves, sőt vízzel telített talajt kedveli, népszerű választás mocsári kertekbe, kerti tavak szegélyére és esőkertekbe, ahol egyúttal a görvélyfű-levéldarázs lárváinak tápnövényeként is szolgál.
Csukóka
Scutellaria
A Scutellaria az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, körülbelül 350 évelő lágyszárú fajt számláló változatos nemzetség, amely a világ mérsékelt és szubtrópusi vidékein egyaránt megtalálható. Négyszögletes szárukról, átellenes leveleikről és jellegzetes kétajkú virágaikról ismerhetők fel. Magyar nevüket a csészén található apró, pajzs alakú kinövésről kapták, amely egy miniatűr középkori sisakra emlékeztet. A fajok skálája az észak-amerikai erdők patakpartjain őshonos virginiai csukókától (S. lateriflora) a kelet-ázsiai gyógyászatban nagyra értékelt bajkáli csukókáig (S. baicalensis) terjed. Minden faj elegáns, cső alakú virágokat hoz, általában kék, lila, rózsaszín vagy fehér árnyalatokban, ami vonzóvá teszi őket a beporzók és a kertészek számára.
Csicsóka-tök
Sechium edule
A csicsóka-tök (Sechium edule) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Közép-Amerikából származó erőteljes növekedésű lágyszárú kúszónövény, amelynek indái megfelelő támasztékon (rácson, kerítésen vagy lugason) akár a 10-15 méteres hosszúságot is meghaladhatják. Világoszöld, sima vagy tüskés héjú termést, szív alakú leveleket és apró, zöldesfehér virágokat hoz. Gyors növekedésű, rendkívül termékeny növény, amely nyár és ősz között virágzik, és a telepítés után néhány hónappal már terem. A növény minden része ehető – a termés, a hajtások, a levelek, a magok és még a gumós gyökér is –, így sokoldalú konyhakerti zöldség és dekoratív dísznövény is egyben pergolákra vagy falakra.
Varjúháj (nemzetség)
Sedum
A Sedum egy hatalmas, több mint 600 szukkulens fajt magában foglaló nemzetség a Crassulaceae (kövirózsa-félék) családból. Fajai között megtalálhatók az alacsony, kúszó talajtakarók, mint a S. acre, az egyenes, tőlevélrózsás formák, mint a S. spectabile, és a kedvelt csüngő S. morganianum (szamárfarok). Rendkívül ellenálló, aszálytűrő és alkalmazkodóképes növény, az USDA 3–11 zónáiban egyaránt megél.
Arany Sedum
Sedum adolphi
A Sedum adolphi, közismert nevén Arany Sedum vagy Rézvörös Kőhúr, a Crassulaceae család évelő pozsgás növénye, amely Mexikóból származik. Húsos, sárgászöld levelei teljes napfénynek kitéve lenyűgöző narancssárga és rézvörös árnyalatokat öltenek, ezt a jelens��get napstressznek nevezik. Kis gondozást igénylő, aszálytűrő növény, amely meleg éghajlaton egyaránt jól érzi magát beltérben és kültérben.
Arany Varjúháj
Sedum adolphii
A Sedum adolphii egy sokoldalú, évelő pozsgásnövény, amelyet húsos, lándzsás leveleiről ismernek, amelyek teljes napsütésnek kitéve élénk sárga-narancssárga színt öltenek. Mexikóban őshonos növény, sűrű rózsákat alkot, és ideális sziklakertekbe vagy csüngő kaspókba.
Fehér varjúháj
Sedum album
A Sedum album, közismert nevén fehér varjúháj, egy Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, kúszó növekedésű, évelő pozsgás növény. Sűrű szőnyeget alkot apró, húsos, zöld leveleiből, amelyek erős napsütésben vagy szárazság idején vöröses árnyalatot öltenek. Nyáron rengeteg apró, csillag alakú fehér virágot hoz. Széles körben alkalmazzák sziklakertekben, zöldtetőkön és talajtakaróként.
Hengereslevelű varjúháj
Sedum allantoides
A Sedum allantoides a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, Mexikóból származó kompakt pozsgás növény. Húsos, hengeres leveleit finom, fehéres viaszréteg (hamvasság) borítja, ami kísérteties megjelenést kölcsönöz neki. Nyáron apró, csillag alakú, zöldesfehér virágokat hoz.
Burrito varjúháj
Sedum burrito
A Sedum burrito, gyakran Sedum morganianum 'Burrito' néven árusítva, egy kompakt, csüngő pozsgás növény, amelyet sűrű sorokban elhelyezkedő, telt, kékeszöld, gyöngyszerű levelei miatt kedvelnek, melyek lelógnak a függőcserepek szélén. Szülőfajával, a Sedum morganianummal ellentétben levelei rövidebbek, kerekebbek és kevésbé hajlamosak a lehullásra, így strapabíróbb szobanövény választás.
Szamárfarok varjúháj
Sedum burritum
A Szamárfarok varjúháj egy kúszó, kompakt pozsgás növény a Crassulaceae családból, a nagyobb Sedum morganianum közeli rokona. Sűrű, apró, húsos, kékeszöld levelekből álló füzéreket alkot, amelyek gyöngyökként fedik egymást a lecsüngő szárakon, így ideális függőkosarakba és polcokra, ahol a lombozat szabadon lecsünghet. Mexikó déli, száraz régióiból származik, rendkívül szárazságtűrő, és kevés odafigyeléssel is jól fejlődik, csupán erős fényre és ritka, alapos öntözésre van szüksége. A kifejlett növények nyáron apró, rózsaszín-vörös, csillag alakú virágokat hozhatnak az ágak végén. A levelek finomak és könnyen leválnak érintésre, ezért ideális olyan helyen tartani a növényt, ahol nem ütköznek bele.
Korzikai varjúháj
Sedum dasyphyllum
A Sedum dasyphyllum egy apró, talajtakaró évelő pozsgás növény, húsos, kerekded, kékeszöld levelekkel, amelyek erős fényben gyakran levendula rózsaszín árnyalatot kapnak. Kora nyáron apró, csillag alakú fehér virágokat hoz. Ez az alacsony talajtakaró tökéletes tálakba, sziklakertekbe, falakra és járdák fugáiba.
Fás varjúháj
Sedum dendroideum
A fás varjúháj (Sedum dendroideum) egy robusztus, bokros növekedésű pozsgás, amely Mexikó és Guatemala hegyvidéki régióiból származik, Chiapastól és Oaxacától Veracruz-ig és Michoacánig. Sűrű, erősen elágazó, vastag fás szárakból álló csoportokat alkot, melyek tetején húsos, kanál alakú zöld levelekből álló rozetták találhatók. Erős napsütésben vagy hűvös hőmérsékleten a levelek vöröses vagy bronzos árnyalatot öltenek. Késő téltől tavaszig bőségesen hozza apró, csillag alakú sárga virágait, amelyek vonzzák a beporzókat. Könnyen nevelhető és rendkívül szárazságtűrő, népszerű választás sziklakertekbe, pozsgás ágyásokba, talajtakarónak és dézsás beültetésekhez meleg, napos éghajlaton.
Kamcsatkai varjúháj
Sedum kamtschaticum
A Sedum kamtschaticum, közismert nevén kamcsatkai varjúháj vagy narancssárga varjúháj, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, alacsony termetű pozsgás talajtakaró. Japán, Korea, Északkelet-Kína és az orosz Távol-Kelet (beleértve a névadó Kamcsatka-félszigetet) sziklás hegyoldalain őshonos. Sűrű, terülő szőnyeget alkot fényes, kanál alakú zöld leveleiből, amelyek hűvösebb időben bronzos-vöröses árnyalatot öltenek. Késő tavasztól nyár közepéig csillag alakú, aranysárga virágfürtök díszítik, melyek vonzzák a méheket és pillangókat. Megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő, kedvelt sziklakerti, kőfalra való vagy szegélynövény, amely ott is megél, ahol kevés más növény maradna meg.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.