Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3442 növény található
3277–3312 megjelenítve a 3442-ból
Svédhere
Trifolium hybridum
A svédhere (Trifolium hybridum) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Nyáron gömbölyded, fehértől a rózsaszínig terjedő virágokat hoz. Széles körben alkalmazzák takarmánynövényként, talajtakaróként és a beporzók számára nektárforrásként. A gyökerein élő szimbióta baktériumok segítségével megköti a talaj nitrogénjét.
Vörös here
Trifolium pratense
A vörös here (Trifolium pratense) egy rövid életű évelő lágyszárú növény, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Sűrű, rózsaszíntől a vörösesliláig terjedő virágokat hoz, széles körben termesztik takarmánynövényként, zöldtrágyaként és gyógynövényként. Megköti a talaj nitrogénjét, ezzel segítve a szomszédos növényeket.
Fehér here
Trifolium repens
A Trifolium repens, közismert nevén fehér here, az Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő lágyszárú növény. Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, de mára szerte a világon elterjedt és meghonosodott. Jellemzője a háromlevelű (trifoliált) levélzet és a sűrű, fehér virágfejek. Leggyakrabban gyepeken, legelőkön és réteken fordul elő, és ismert a talaj nitrogénmegkötő képességéről.
Sárga Vándorír
Trimezia
A Trimezia egy rizómás évelő lágyszárú növény, amely az Amerikákból származik, és rendkívül kedvelt a trópusi kertészetben. Levelei hosszúak, zöldek és kardszerűek, sűrű legyezőkben nőnek. Virágai élénk sárgák, középen tigriscsíkos barna foltokkal. Bár minden egyes virág csupán egyetlen napig virít, a növény folyamatosan hoz új virágszárakat, amelyek a melegebb hónapokban látványos virágdíszt biztosítanak.
Sétáló írisz
Trimezia gracilis
A Trimezia gracilis, közismert nevén sétáló írisz vagy sétáló nőszirom, az nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó rizómás évelő növény, amely Brazília közép-nyugati és délkeleti részétől Paraguayig őshonos. Felálló, kard alakú levelekből álló, legyezőszerűen elrendeződő bokrokat alkot. Sárga virágai, melyek szirmainak tövén barna-lilás foltok találhatók, mindössze egy napig nyílnak, de a virágzási időszak tavasztól őszig tart. Népszerű nevét onnan kapta, hogy a virágszárak végén új sarjnövényeket növeszt, amelyek a talajhoz érve legyökeresednek, így a növény olyan hatást kelt, mintha „sétálna”.
Ebtápfű
Tripleurospermum inodorum
Az ebtápfű (Tripleurospermum inodorum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves növény, amely Eurázsiában őshonos, és széles körben elterjedt szántóföldeken, útmenti területeken és parlagon hagyott földeken. A növényt finom, szárnyasan szeldelt levelek és klasszikus, 3–5 cm átmérőjű, fehér szirmú, sárga közepű fészkes virágzat jellemzi. Magassága 20–80 cm, virágzási ideje júniustól novemberig tart. Az orvosi székfűvel (kamillával) ellentétben teljesen hiányzik belőle a jellegzetes almaillat – innen ered a neve is.
Tengerparti ebszékfű
Tripleurospermum maritimum
A tengerparti ebszékfű (Tripleurospermum maritimum) az őszirózsafélék családjába tartozó, rövid életű évelő növény, amely Európa, Grönland és az Azori-szigetek partvidékein őshonos. Elterülő, húsos levelű csomókat alkot a hordaléksávok mentén, kavicsos strandokon és sziklafalak tetején. Nyár elejétől őszig hozza jellegzetes, margarétaszerű virágait, melyek fehér sugárirányú szirmokból és sárga középső korongból állnak. Pozsgás, finoman szeldelt lombozata a sós, szeles élőhelyekhez való alkalmazkodás eredménye; az idős szárak nyár végére gyakran lilás árnyalatot öltenek.
keleti gamafű
Tripsacum dactyloides
A Tripsacum dactyloides, közismert nevén keleti gamafű, Észak-Amerika egyik erőteljes, őshonos, évelő csomósfüve. A kukorica távoli rokona, nagy, látványos töveket alkot, amelyekből széles, ívelt, zöld levelek törnek elő. Különösen értékes mély gyökérrendszere miatt, amely segíti a talaj stabilizálását és a szárazságtűrést, valamint egyedi virágzati füzérei miatt, amelyek jól elkülönülő hím és nőivarú szakaszokból állnak.
Közönséges búza
Triticum aestivum
A közönséges búza (Triticum aestivum) a világon a leggyakrabban termesztett gabonaféle, és az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. Több mint 9000 évvel ezelőtt háziasították a Közel-Keleten, ma már minden kontinensen termesztik. Az egyéves fű akár 120 cm magasra is megnő, és jellegzetes kalászokat fejleszt, amelyek nyáron érnek. Szemei alapját képezik a kenyérnek, lisztnek, tésztának és számos más élelmiszernek. A közönséges búza viszonylag magas igényeket támaszt a talajjal, vízzel és éghajlattal szemben, és a napos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli.
Sarkantyúka
Tropaeolum
A Tropaeolum a sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae) családjába tartozó, Közép- és Dél-Amerikából származó kúszó vagy kapaszkodó lágyszárú növények nemzetsége. A leggyakrabban termesztett faj, a kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus), kerekded, pajzs alakú levelekkel és mutatós, piros, narancssárga, sárga, rózsaszín, fehér és krémszínű virágokkal rendelkezik. Gyors növekedésű egynyári növény, amelyet dísznövényként, ehető növényként és a konyhakertben társnövényként is széles körben alkalmaznak, mivel elvonja a levéltetveket a többi kultúrnövénytől.
Kerti sarkantyúka
Tropaeolum majus
A Tropaeolum majus, közismert nevén kerti sarkantyúka, gyorsan növő egynyári vagy rövid életű évelő növény, amely élénk, tölcsér alakú virágairól és pajzs alakú (peltált) leveleiről ismert. Az Andokból származik, és keménysége, valamint sokoldalúsága révén mára a világ kertjeinek közkedvelt növényévé vált. A növény minden felszín feletti része ehető, vízitormaszerű, csípős ízt kölcsönözve az ételeknek. Társnövényként gyakran alkalmazzák uborkák és paradicsom mellé, mivel elriasztja a kártevőket.
Édes fokhagyma
Tulbaghia simmleri
A Tulbaghia simmleri, közismert nevén édes fokhagyma, egy elegáns, bokros növekedésű, örökzöld évelő, amely Dél-Afrika füves pusztáinak és sziklás lejtőinek honos növénye. Vékony, szürkészöld, szíjszerű leveleket hajt, és tavasztól őszig kellemes, édesen illatos, rózsaszínű vagy mályva-rózsaszínű, csöves virágokból álló ernyőket hoz. A rokon társasági fokhagymával ellentétben virágai kellemes édes illatot árasztanak, nem fokhagymás szagot.
Tulipán
Tulipa
A Tulipa a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, tavasszal virágzó hagymás évelők nemzetsége, amelyeket szinte minden elképzelhető színben pompázó, kehely alakú virágaikért kedvelnek. Közép-Ázsiából származnak, de Európa-szerte meghonosodtak; a világ legnépszerűbb díszhagymásai közé tartoznak, melyeket ősszel ültetnek el, hogy a következő tavasszal virágozzanak.
Ageni tulipán
Tulipa agenensis
A Tulipa agenensis, közismert nevén ageni tulipán vagy saron-tulipán, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti térségében őshonos vadon élő tulipánfaj. Tavasszal nyíló, mutatós skarlátvörös virágait jellegzetes, sárga szegélyű fekete folt díszíti a szirmok tövénél. Hagymás, lombhullató évelő növény, amely nyári nyugalmi időszakba vonul, és tökéletesen alkalmazkodott a száraz, napos mediterrán éghajlathoz.
Tulipán
Tulipa gesneriana
A kerti tulipán (Tulipa gesneriana) a világ egyik legikonikusabb és legkedveltebb virága, amely Közép-Ázsiából származik, és a 16. század óta széles körben termesztik Európában. Tavasszal nyíló, serleg alakú virágai élénk, piros, sárga, fehér, rózsaszín és lila árnyalatú szirmokkal pompáznak, és színkavalkáddá varázsolják a kerteket. Hagymás növény, amelynek bőséges virágzáshoz hideg nyugalmi időszakra van szüksége.
Hibrid tulipán
Tulipa hybrida
A hibrid tulipánok (Tulipa hybrida) az ikonikus, tavasszal virágzó hagymás évelők, amelyeket szerte a világon kedvelnek élénk, kehelyszerű virágaikért. Közép-Ázsia és Törökország vadon élő fajaiból eredve, a Hollandiában és másutt végzett évszázados nemesítés során több ezer névvel ellátott fajtát hoztak létre, szinte minden elképzelhető színben. Kora tavasztól késő tavaszig virágoznak, és mind a formális kertek, mind az informális szegélyek klasszikus díszei.
Gyöngyös sünkaktusz
Tulista pumila
A Tulista pumila (korábban Haworthia pumila / Haworthiopsis pumila) egy dél-afrikai kistermetű pozsgás növény az Asphodelaceae családból, amely a Nyugat-Fokföld Karoo régiójában, Robertson-Worcester környékén őshonos. Kompakt, szár nélküli rozettákat alkot, merev, felálló és enyhén visszahajló levelekkel, melyeket fehéres, lekerekített, gyöngyökre emlékeztető szemölcsök borítanak – innen ered a népszerű neve is. Nyáron (eredeti élőhelyén november-decemberben) vékony virágszárat növeszt, amelyen apró, cső alakú, fehér és rózsaszín árnyalatú virágok nyílnak. Lassú növekedésű, hosszú életű növény (akár 30-40 évig is elél), és igen kedvelt dísznövény beltéren vagy sziklakertekben.
Fehér turnera
Turnera subulata
A fehér turnera (Turnera subulata) egy fásodó szárú, évelő félcserje, amely Közép- és Dél-Amerikában őshonos Panamától Brazíliáig. Mára számos trópusi vidéken meghonosodott, például Malajziában, Indonéziában, a csendes-óceáni szigeteken, a Karib-térségben és Floridában. Körülbelül 80 cm magasra nő, levelei oválisak, fűrészes szélűek, akár 9 cm hosszúak is lehetnek, fonákuk enyhén szőrös. Ötszirmú virágai fehértől a halványsárgáig terjednek, sötétbarna torokkal; kora reggel nyílnak és délelőtt 11 óra körül bezáródnak. Szinte egész évben virágzik, és fontos nektárforrás a méhek számára.
Turnera
Turnera ulmifolia
A Turnera ulmifolia egy trópusi évelő félcserje, amely Mexikóból, Közép-Amerikából, a Karib-térségből és Dél-Amerika északi részéről származik, és széles körben elterjedt Brazília északkeleti részén. Élénksárga virágokat hoz, amelyek hajnalban nyílnak és délig elhervadnak, és széles körben használják a népi gyógyászatban.
Martilapu
Tussilago farfara
A martilapu (Tussilago farfara) egy évelő, lágyszárú növény az őszirózsafélék (Asteraceae) családjából, amely kivételes növekedési módjáról ismert: virágai kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt nyílnak. A pikkelyes, 5–15 cm magas virágszárak élénksárga, pitypangra emlékeztető virágzatokat hordoznak már április-májusban. Csak a virágzás után bújnak elő a földből a nagy, 10–20 cm széles szív- vagy vese alakú levelek, amelyek alsó felét sűrű, fehér szőrzet borítja. A növény hatékonyan terjed hosszú, akár 70 cm mélyre nyúló rizómák segítségével, és gyakran nagy telepeket alkot nyílt, napos helyeken – út mentén, árokparton, homokos partokon és bolygatott területeken. A faj nagyon elterjedt Dél- és Közép-Finnországban, és észak felé haladva ritkul. A nemzetség és a faj neve a latin tussis (köhögés) és agere (eltávolítani) szavakból ered, ami a növény hosszú történetére utal a köhögés népi gyógyászatban való kezelésében.
Epeízes tinóru
Tylopilus felleus
A Tylopilus felleus, közismert nevén epeízes tinóru, a tinórufélék családjába tartozó gombafaj. Rendkívül keserű ízéről ismert, ami miatt étkezésre alkalmatlan, bár nem halálosan mérgező. A gomba barna kalappal, fehérből rózsaszínbe hajló termőréteggel és a tönkjén jellegzetes sötét hálózattal rendelkezik. Szimbiózisban él tűlevelű és lombhullató fákkal, a savanyú talajt kedveli.
Széleslevelű gyékény
Typha domingensis
A széleslevelű gyékény (Typha domingensis) a gyékényfélék (Typhaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Amerika trópusi és szubtrópusi vidékeinek vizes élőhelyein, mocsaraiban, folyó- és tópartjain őshonos. Erőteljes, kúszó rizómáinak köszönhetően sűrű, akár 4 méter magas nádasokat alkot. Levelei hosszúak, laposak és felállóak, virágai pedig jellegzetes, barna, hengeres torzsavirágzatba tömörülnek, amely egy szivarra emlékeztet. Akár 1,5 méteres vízborítást és a sós talajt is elviseli; kulcsfontosságú ökológiai szerepet tölt be a víz tisztításában és a vízi élővilág számára nyújtott menedékben.
Széleslevelű gyékény
Typha latifolia
A széleslevelű gyékény (Typha latifolia) egy évelő, gyöktörzses vízi és mocsári növény, amely Magyarország csatornáiban, nádasaiban, mocsaraiban és állóvizek partján gyakori. Akár 2,5–3 méter magasra is megnő, halványan kékeszöld, párhuzamos erezetű, szalagszerű levelei 8–20 mm szélesek. Jellegzetes barna, "szivar" alakú virágzata két részből áll: alul a barna, nőivarú virágzat, felette a sárga, hímivarú rész, amely virágzás után lehullik. Erőteljesen terjedő gyöktörzse révén sűrű állományokat képez, és fontos élőhelyet, valamint táplálékforrást biztosít a vizes élőhelyek állatvilága számára.
Typhonium
Typhonium
A Typhonium egy gumós kontyvirágfélék nemzetsége, több mint 70 fajjal, amelyek trópusi Ázsiából, Mongóliából és Ausztrália északkeleti részéről származnak. Ezek a bokros növekedésű évelő növények háromszögletű, fényes és karéjos, közepes vagy sötétzöld leveleket hoznak, hosszú levélnyélen. Nyáron sötétlila vagy barna, gyakran kellemetlen szagú, a kontyvirágfélékre jellemző buroklevelek (spatha) jelennek meg. A növény télen nyugalmi állapotba kerül, elveszítve lombozatát a következő tavaszig.
Vízi banán
Typhonodorum lindleyanum
A Typhonodorum lindleyanum, közismert nevén vízi banán, egy óriási, egyetlen fajból álló aroid Madagaszkárról, a Comore-szigetekről, Zanzibárról, Mauritiusról és Kelet-Tanzániából. Édesvízi mocsarakban, folyópartokon és sekély lagúnákban él; akár 1 méter hosszú, nyílhegy alakú, örökzöld leveleket fejleszt, amelyek lenyűgöző álszárakat alkotnak, és akár 4 méter magasságot is elérhetnek. Krémszínű buroklevele és torzsavirágzata, valamint nagy, élénksárga bogyói valóban látványos díszpéldánnyá teszik.
Holland szil
Ulmus × hollandica
Az Ulmus × hollandica, közismert nevén holland szil, a hegyi szil (Ulmus glabra) és a mezei szil (Ulmus minor) természetes hibridje, amely spontán módon jött létre Európában ott, ahol a két szülőfaj elterjedési területe átfedi egymást. Ez egy nagy termetű, gyors növekedésű lombhullató fa, amelyet történelmileg nagy számban ültettek Hollandia utcáin és csatornái mentén, mivel nagyra értékelték várostűrő képességét, valamint széles és elegáns koronáját. Levelei a két szülőfaj közötti átmeneti formát mutatnak. Kora tavasszal, a lombfakadás előtt hozza apró, vöröses virágait, melyeket szárnyas termések (szamarák) követnek. A hibrid történetét beárnyékolta a 20. századi szilfavész-járványokban betöltött szerepe, bár egyes klónjai mérsékelt ellenállóságot mutatnak, és továbbra is szelektálják őket a tolerancia javítása érdekében.
Amerikai szil
Ulmus americana
Az amerikai szil (Ulmus americana) egy gyorsan növő, lombhullató fa a szilfafélék (Ulmaceae) családjából, eredetileg Észak-Amerika keleti részéről származik. A fa jellegzetes váza alakú koronájáról ismert, és a természetben akár 24 méter magasra is megnőhet, hasonlóan széles koronával. Az 1900-as évek közepétől a holland szilfavész nevű gombabetegség megtizedelte az észak-amerikai vadon élő állomány nagy részét, de azóta betegségálló fajtákat nemesítettek ki. A faj kora tavasszal, még lombfakadás előtt apró, jelentéktelen zöldes-vöröses virágokat hoz, durva, sötétzöld lombozata ősszel aranyszínűre változik.
Mezei szil
Ulmus minor
Az Ulmus minor, közismert nevén a mezei szil, egy fenséges lombhullató fa, amely Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia őshonos faja. Jellegzetességei közé tartozik erőteljes termete, az idősebb példányok mélyen barázdált kérge, valamint váltakozó állású, feltűnően aszimmetrikus tövű levelei. Kulcsfontosságú faj a folyóparti erdőkben, azonban állományai az elmúlt évtizedekben drasztikusan megfogyatkoztak a pusztító gombás fertőzés, a szilpusztulás (holland szilbetegség) következtében.
Kínai szil
Ulmus parvifolia
Az Ulmus parvifolia, közismert nevén kínai szil vagy aprólevelű szil, egy lombhullató vagy félig örökzöld fa, amely Kelet-Ázsiából (Kína, Japán és Korea) származik, ahol természetes körülmények között 10–15 méteres magasságot is elérhet. Legfeltűnőbb jellemzője a kérge: az érett példányoknál szabálytalan pikkelyekben válik le, felfedve a szürke, zöld, narancssárga és barna árnyalatokból álló mozaikot. Levelei kicsik (1–3 cm), fényesek és fűrészes szélűek, ősszel pedig arany, vöröses vagy lila árnyalatot öltenek a lombhullatás előtt. Nyár végén vagy ősszel észrevétlenül virágzik, vöröseszöld virágaiból apró, szárnyas lependéktermések fejlődnek. Életereje, finom elágazódása és könnyű kezelhetősége miatt a bonszaművészet egyik legértékesebb faja. Városi kertészetekben árnyékadó és sorfaként is kedvelt a légszennyezéssel, a mérsékelt szárazsággal és az erős metszéssel szembeni ellenállóképessége miatt.
Pusztai szil
Ulmus pumila
A pusztai szil (Ulmus pumila) egy szívós, gyors növekedésű lombhullató fa, amely Szibériában, Észak-Kínában, Mongóliában és a Himalájában őshonos. Rendkívüli fagytűrése, szárazságtűrése, valamint a gyenge minőségű, tömörödött vagy lúgos talajokon való megmaradása miatt a 20. században széles körben ültették szélfogó sávok kialakítására az amerikai Nagy-síkságon. A legtöbb szilfával ellentétben kimondottan ellenálló a szilfavésszel szemben, de gyors növekedése miatt fája gyenge és törékeny, így hajlamos a viharkárokra, emellett továbbra is sebezhető a szilfalevélbogárral és a szúbogarakkal szemben. Számos amerikai államban kivadult a termesztésből, és burjánzó önvető képessége miatt invazív vagy káros gyomként tartják számon. Apró levelei és a drasztikus metszéssel szembeni toleranciája miatt népszerű – bár gyorsan növő – választás bonsai neveléséhez is.
Kaliforniai babér
Umbellularia californica
Az Umbellularia californica a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó örökzöld fa, amely Kalifornia és Délnyugat-Oregon part menti erdőiben őshonos. Természetes élőhelyén 20-25 méter magasra is megnőhet, bár szárazabb talajokon gyakran bokrosabb marad. Lándzsás, sötétzöld és fényes levelei szétmorzsolva intenzív, csípős aromát árasztanak az umbellulonban gazdag illóolajoknak köszönhetően. Tavasszal ernyős virágzatban nyíló apró, krémsárga virágokat hoz, melyeket zöldből lilára érő csonthéjas termések követnek. Hosszú életű, szívós és szárazságtűrő faj, amelyet gyakran alkalmaznak tájépítészetben és értékes fája (úgynevezett myrtlewood) miatt is.
Közönséges köldökfű
Umbilicus rupestris
A közönséges köldökfű (Umbilicus rupestris) a varjúhájfélék családjába tartozó évelő, húsos pozsgás növény, amely Dél- és Nyugat-Európában őshonos. Természetes élőhelyén árnyékos falrepedésekben és nedves sziklafalakon nő. Kerek, viaszos leveleinek közepén köldökszerű mélyedés található, innen ered a magyar és a tudományos neve is. Késő tavasszal és nyáron hosszú szárakon apró, harang alakú, zöldes-rózsaszín virágokat hoz.
Arany Gomb
Unxia kubitzkii
Az Unxia kubitzkii, közismert nevén Arany Gomb, egy évelő lágyszárú növény, amely Brazíliából származik, és az Asteraceae (fészekvirágzatúak) családjába tartozik. 30–50 cm magasra nő, és egész évben apró aranysárga virágokat hoz, csúcsvirágzása tavasszal és nyáron van. Rendkívül ellenálló, szinte immunis a kártevőkre és betegségekre, ezért szélesen alkalmazzák szegélyágyásokban, virágágyásokban és edényes kertekben.
Amazóniai Liliom Grandiflora
Urceolina × grandiflora
Az Amazóniai Liliom Grandiflora (Urceolina × grandiflora, syn. Eucharis grandiflora) egy trópusi hagymás növény, amely Kolumbia és Peru andoki lejtőiről származik. 3–6 illatos, hófehér, nárciszra emlékeztető virágból álló fürtöket hoz, amelyek elegáns, akár 70 cm magas szárakon nyílnak. Dísznövényként és trópusi kertek ékességeként világszerte nagyra értékelik.
Amazóniai liliom
Urceolina amazonica
Az amazóniai liliom (Urceolina amazonica, syn. Eucharis amazonica) egy lenyűgöző, trópusi, gumós évelő növény, amely Kolumbia és Peru Andok-hegységéből származik. Fényes, mélyzöld leveleket és hófehér, nárciszra emlékeztető virágfürtöket fejleszt, amelyek finoman zöldes árnyalatú csészével rendelkeznek, és édes illatukért közkedveltek. Mérsékelt éghajlatú területeken beltéri szobanövényként kiválóan tenyészik.
Nagy csalán
Urtica dioica
A nagy csalán (Urtica dioica) egy évelő növény, amely vadon nő egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. Akár 180 cm magasra is megnőhet, és erőteljesen terjed a rizómái segítségével. A növény könnyen felismerhető ovális, fűrészes szélű leveleiről és a szárakat, leveleket borító számos csalánszőréről. Ezek a szőrök hangyasavat és hisztamint tartalmaznak, amelyek érintésre rövid ideig tartó égő érzést okoznak. Virágai aprók, zöldesek vagy fehéres színűek, és sűrű fürtökben jelennek meg tavasztól késő nyárig. A nagy csalán a természet egyik leghasznosabb növénye, dokumentált gyógyászati, kulináris és textilipari felhasználással.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.