2288 Könnyű Könnyű gondozás | 2026 útmutató - 14. oldal
2288 könnyű könnyű gondozás keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
2288 Könnyű gondozás könnyű szinttel
469–504 megjelenítve a 2288-ból
Sziámi gyom
Chromolaena odorata
A Chromolaena odorata, közismert nevén sziámi gyom, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, gyors növekedésű, több szárú cserje. Közép- és Dél-Amerikában őshonos, de mára a világ egyik legagresszívabb inváziós fajaként honosodott meg Afrika, Ázsia és a Csendes-óceáni térség trópusi vidékein. Nyílt terepen 2-2,5 méter magas, sűrű, kusza bozótost alkot (más növényekre felkapaszkodva több méterrel magasabbra is megnőhet), rombusz alakú, szúrós szagú levelekkel és halvány lila vagy fehér virágfürtökkel rendelkezik. A faj a szél által hordott magvakkal gyorsan terjed, tűz vagy visszavágás után pedig erőteljesen újrasarjad, így mindenhol kiszorítja a legelőket, a terményeket és az őshonos vegetációt. Annak ellenére, hogy kártékony gyomnak minősül és mérgező a legelő állatok számára, a betelepült területeken élő közösségek régóta használják leveleit a hagyományos sebgyógyításban és antimikrobiális szerként.
Aranypálma
Chrysalidocarpus lutescens
Az aranypálma (Chrysalidocarpus lutescens, korábban Dypsis lutescens) a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó, Madagaszkárról származó bokros növekedésű pálma. Vékony, nádszerű szárakat növeszt sárgászöld hüvelyekkel és ívesen hajló, szárnyalt levelekkel, amelyeknek köszönhetően az „aranypálma” vagy „pillangópálma” becenevet kapta. A természetben akár 8 méter magasra is megnőhet, szobanövényként azonban lényegesen kisebb marad. Az egyik legnépszerűbb beltéri pálma, mivel igénytelen, és kiválóan alkalmas a helyiség levegőjének természetes tisztítására és párásítására.
Krizantém
Chrysanthemum indicum
A Chrysanthemum indicum, közismert nevén krizantém, egy évelő lágyszárú növény, amely Kelet-Ázsiából származik. Széles körben termesztik sűrű, színpompás virágzata miatt, amely az ősz beköszöntét jelképezi. Díszítőértékén túl jelentős kulturális szereppel bír Kínában és Japánban, ahol teákban és hagyományos gyógyászatban egyaránt alkalmazzák.
Vetiver
Chrysopogon zizanioides
A vetiver (Chrysopogon zizanioides) egy erőteljes, évelő fűféle, amely Indiából származik, és széles körben termesztik a trópusi és szubtrópusi területeken szerte a világon. Sűrű bokrokat alkot hosszú, merev, illatos levelekkel, valamint egyedi, mélyre hatoló gyökérrendszerrel, amely függőlegesen 3–4 méterre nyúlik a talajba. A világ egyik legsokoldalúbb növénye: megakadályozza az erózióit, megtisztítja a vizet, értékes illóolajat ad a parfümgyártáshoz, és évezredes gyógyászati hagyományokkal rendelkezik.
Csicseriborsó
Cicer arietinum
A Cicer arietinum, közismert nevén csicseriborsó, a Közel-Keletről származó egyéves lágyszárú hüvelyes növény, amelyet több mint 7500 éve termesztenek, és ma a világ egyik legfontosabb élelmiszernövénye. Magassága 20 és 60 cm között mozog, elágazó szárait mirigyes szőrök borítják, levelei szárnyasan összetettek, virágai pedig fehérek, rózsaszínek vagy lilásak, melyekből rövid, felfújt hüvelyek fejlődnek egy vagy két maggal. Mint minden hüvelyes, a Rhizobium baktériumokkal való szimbiózis révén megköti a légköri nitrogént, javítva ezzel a talaj termékenységét.
Endívia
Cichorium endivia
Az endívia (Cichorium endivia) az Asteraceae családba tartozó egyéves vagy kétéves lágyszárú növény, amely a mediterrán régióból származik. Széles vagy fodros zöld levelekből álló rozettákat fejleszt, jellegzetesen enyhén keserű ízzel. Széles körben termesztik leveles zöldségként: nyersen salátákban és főzve levesekben, valamint pirított ételekben egyaránt kedvelt. Magas szárakon halvány kékestől ibolyáig terjedő virágokat fejleszthet, amelyek magasan kiemelkednek a lombozat fölé.
Mezei katáng
Cichorium intybus
A mezei katáng (Cichorium intybus) az őszirózsafélék családjába tartozó, szívós évelő lágyszárú növény. Égkék, pitypanghoz hasonló virágairól ismert, amelyek hajnalban nyílnak és kora délutánra bezáródnak. Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de mára a világ mérsékelt égövi területein mindenütt elvadulva nő. Első évében csipkés levelekből álló tőlevélrózsát növeszt, majd akár 1,5 méter magas, elágazó virágszárakat fejleszt. Kesernyés levelei és hosszú karógyökere egyaránt ehetőek; pörkölt gyökerét régóta használják kávépótlóként.
Mezei aszat
Cirsium arvense
A mezei aszat (Cirsium arvense) egy évelő lágyszárú növény, amely a világ egyik legmakacsabb gyomnövényeként ismert. Sűrű telepeket alkot a mélyre hatoló és szerteágazó földalatti gyökérrendszerének köszönhetően, amely akár több méter mélyre is lejuthat a talajba. Szára felálló, 30–150 cm magas, levelei mélyen szeldeltek és erősen tüskések. A nyári hónapokban bőségesen hoz illatos, lila vagy rózsaszín virágzatokat, amelyek fontos nektárforrást jelentenek a méhek, pillangók és más beporzók számára — valójában az egyik legtöbb nektárt termelő vadon élő növény az Egyesült Királyságban. Mezőgazdasági gyom státusza ellenére a mezei aszatnak hosszú hagyománya van a népi gyógyászatban, és ehető is.
Különbözőlevelű aszat
Cirsium heterophyllum
A különbözőlevelű aszat (Cirsium heterophyllum) az őszirózsafélék családjába tartozó, tüskétlen hegyi évelő, amely 50–150 cm magasságot ér el. Szárnyatlan szára lándzsás leveleket hordoz, amelyek felül zöldek és simák, fonákukon pedig sűrű, fehér nemezes szőrzet borítja őket – innen ered a „két színű” elnevezés. Júniustól augusztusig virágzik, egyedi, gömbölyded, bíborvörös fészekvirágzatokat hozva, amelyek átmérője 3–5 cm. Természetes élőhelyei a hegyi rétek, magaskórósok és erdőszélek Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában, egészen az Altaj-hegységig.
Cissus / Szőlőborostyán (nemzetség)
Cissus
A Cissus a Vitaceae (szőlőfélék) családjába tartozó kúszó és csüngő növények nagy nemzetsége, amely a világ trópusi és szubtrópusi területein honos. Közkedvelt szobanövények tartoznak ide, mint a Cissus rhombifolia (szőlőborostyán), a Cissus discolor (rex begónia kúszónövény) és a Cissus quadrangularis. Ezek a sokoldalú növények beltéren és szabadban egyaránt jól tenyésznek, buja lombozatukkal és erőteljes, gyors növekedésükkel tűnnek ki.
Kenguru-szőlő
Cissus antarctica
A Cissus antarctica, közismert nevén kenguru-szőlő vagy ausztráliai kúszóka, egy Kelet-Ausztráliában őshonos, gyors növekedésű örökzöld kúszónövény. Sötétzöld, fényes és fűrészes szélű levelei, valamint kacsokkal történő kapaszkodása miatt kedvelt dísznövény. Az egyik legellenállóbb kúszónövény, amely kiválóan alkalmas függőkosarakba, rácsokra futtatva vagy talajtakaróként melegebb éghajlaton. Széles skálán alkalmazkodik a fényviszonyokhoz, az erős szórt fénytől a mély árnyékig, így kiváló választás irodákba és kevésbé megvilágított helyiségekbe is.
Négyszögletes kúszóka
Cissus quadrangularis
A Cissus quadrangularis a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó, gyorsan növő pozsgás kúszónövény, amely Trópusi-Afrikában, az Arab-félszigeten és az indiai szubkontinensen őshonos. Legjellegzetesebb vonása a vastag, négyszögletes, ízelt szára, amely húsos zöld szegmensekből álló láncra emlékeztet; a növény kacsokkal kapaszkodik vagy tetszetősen csüng egy ámpolnából. A nóduszoknál kis, háromkaréjos levelek jelennek meg, amelyek száraz körülmények között gyakran lehullanak, így a szoborszerű szárak maradnak a fő díszítőelemek. Az ájurvédikus gyógyászatban Hadjod vagy Asthisamharaka („csontforrasztó”) néven ismert, mivel régóta használják a csontok és ízületek egészségének támogatására.
Szőlőborostyán
Cissus rhombifolia
A Cissus rhombifolia, közismert nevén szőlőborostyán, a Vitaceae családba tartozó erőteljes trópusi kúszónövény, amely Közép- és Dél-Amerikából származik. Háromrészű, mélyzöld, fényes levelei – amelyek fonákán rozsdabarna szőrzet található – a legvonzóbb szobanövények közé emelik. Remekül mutat csüngő kosarakban, rácsra futtatva, vagy polcokról aláomolva. Természeténél fogva ellenálló növény, amely minimális gondozással is jól alkalmazkodik a szokásos beltéri körülményekhez.
Évszakos indás szőlő
Cissus verticillata
A Cissus verticillata, amelyet közismert nevén inzulinnövényként ismernek, egy erőteljes, évelő kúszónövény, amely az Amerikákból származik. Levelei zöldek, oválisak és fényesek, de legszembetűnőbb jellemzője a hosszú, vöröses léggyökerei, amelyek az ágaiból csüngnek le, természetes függönyhöz hasonló hatást keltve. Rendkívül ellenálló növény, képes gyorsan benőni kerítéseket, lugasokat és falakat, emellett a népi gyógyászatban is nagy becsben tartják.
Montpellier-i bodorrózsa
Cistus monspeliensis
A montpellier-i bodorrózsa egy alacsony, bokros termetű (50-120 cm), örökzöld mediterrán cserje, amely a garrigue és a macchia növénytársulások jellegzetes faja. Lándzsás, ragadós és erősen illatos levelei meleg időben karakteres gyantás aromát árasztanak. Májustól júniusig számos apró, fehér, sárga közepű, kiváló mézelő virággal borítja be magát. Rendkívül szívós és szárazságtűrő növény, amely szívesen telepszik meg szegényes, meszes vagy kovasavas talajokon, és fontos szerepet játszik a tűzvész által károsított mediterrán talajok erózió elleni védelmében.
Zsályalevelű szuhar
Cistus salviifolius
A Cistus salviifolius, vagy zsályalevelű szuhar, egy kis örökzöld cserje, amely a mediterrán bozótosokra jellemző. Akár 60 cm magasra is megnő, terülő-szétterülő habitussal. Ovális, ráncos levelei, amelyek a zsályáéra hasonlítanak, enyhe szürkészöld szőrzettel borítottak. Tavasz és kora nyár között számos fehér, ötszirmú virágot hoz, gyakran egy kis sárga folttal az aljuknál, amelyek reggel nyílnak és egy napon belül lehullanak. Úttörő faj, képes gyorsan kolonizálni a szegény és száraz talajokat, és regenerálódni a tüzek után.
Hárfafa
Citharexylum spinosum
A Citharexylum spinosum, közismert nevén hárfafa vagy gitárfa, egy gyors növekedésű, örökzöld vagy félig lombhullató cserje vagy kis fa, amely Florida déli részén, a Karib-szigeteken, valamint Dél-Amerika északi részétől Közép-Amerikáig őshonos. Száraz tengerparti dűnéken és szubtrópusi tengerparti erdőkben fordul elő. Magassága elérheti a 10-16 métert, bár kertekben gyakran több törzsű, 4-10 méteres példányokat alkot. Jellegzetességei a fényes, sötétzöld, spatulás levelek íves erezettel, valamint az illatos, fehér, csöves virágok, amelyek végálló fürtökben nyílnak egész évben, főként tavasszal. Kétlaki növény: a nőivarú fák húsos bogyótermést hoznak, amelyek narancssárgáról majdnem feketére érnek, és a madarak kedvelt táplálékai. Kemény, vöröses fáját korábban hangszerek készítésére használták, innen ered a 'fiddlewood' (hegedűfa/hárfafa) elnevezés.
Kalamondin
Citrus mitis
A kalamondin (Citrus mitis, más néven Citrus x microcarpa vagy x Citrofortunella microcarpa) egy kompakt, örökzöld citrus hibrid, amely valószínűleg a mandarin és a kumkvát kereszteződéséből jött létre. Délkelet-Ázsiában őshonos, és különösen népszerű a Fülöp-szigeteken. Fényes, aromás levelekkel és illatos, fehér, csillag alakú virágokkal rendelkezik. Apró, fanyar narancssárga gyümölcseit a konyhában a lime-hoz vagy a citromhoz hasonlóan használják. Széles körben termesztik dísznövényként; szinte egész évben virágzik és terem, jól alkalmazkodik a beltéri vagy teraszon történő dézsás tartáshoz.
Télálló narancs
Citrus trifoliata
A Citrus trifoliata, közismert nevén télálló narancs, egy lombhullató cserje vagy kisméretű fa, amelyet rendkívüli hidegtűrő képessége tesz egyedülállóvá. Jellegzetes háromkaréjos levelei és erőteljes zöld tüskéi szembeötlőek. Kora tavasszal, még a levelek kibontakozása előtt, nagy, illatos fehér virágokat hoz. Termése kis, bolyhos, sárgásoranzsárga hesperidium, amely nagyon keserű, magvas, ugyanakkor erősen aromás.
Tavaszbúcsúztató
Clarkia amoena
A Clarkia amoena, közismert nevén Tavaszbúcsúztató vagy Gódetia, egy bájos egynyári vadvirág, amely Nyugat-Észak-Amerika tengerparti dombvidékein és hegyein őshonos. Késő tavasszal és kora nyáron feltűnő rózsaszín, levendula, lila és fehér virágokat hoz, amelyek vonzzák a beporzókat, köztük a méheket, pillangókat és kolibrikat. Teljes napsütésben, jól áteresztő talajon érzi magát a legjobban, és megtelepedés után viszonylag szárazságtűrő.
Díszes klarkia
Clarkia unguiculata
A díszes klarkia (Clarkia unguiculata) a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó egynyári virágos növény, amely Kaliforniában őshonos. Természetes élőhelyei a bozótosok (chaparral), tölgyerdők és száraz, nyitott lejtők, egészen 1500 méteres tengerszint feletti magasságig. A növény akár 90 cm magasra is megnőhet, mutatós, kehely alakú virágai vannak, jellegzetes keskeny, köröm alakú szirmokkal (innen ered az „unguiculata” fajnév, ami „karomszerűt” jelent). A virágok rózsaszín, lila és fehér színekben pompáznak, gyakran sötétebb foltokkal a szirmok tövénél, és késő tavasztól kora nyárig díszítik a kertet. A faj ismert arról, hogy vonzza a méheket és más beporzó rovarokat.
Téli porcsin
Claytonia perfoliata
A téli porcsin egy alacsony növésű, pozsgás levelű egynyári növény, amely Észak-Amerika nyugati részének erdőségeiben és árnyékos lejtőin őshonos, Brit Columbiától egészen Mexikóig. Legjellegzetesebb vonása a kerek, csészealj szerű levele, amelyet látszólag átszúr a virágszár, rajta apró, fehér, ötszirmú virágokból álló fürtökkel. Köznyelvi nevét a kaliforniai aranyláz idején kapta, amikor a bányászok C-vitaminban gazdag leveleit fogyasztották a skorbut megelőzésére. Gyors növekedésű és bőségesen önvető, hűvös, nedves, árnyékos helyeken virágzik, így egyaránt alkalmas erdei kertekbe vagy korai salátanövényként való termesztésre.
Skarlátvörös fáklyakaktusz
Cleistocactus baumannii
A Cleistocactus baumannii egy oszlopos növekedésű, bokros kaktuszféle, amely Argentína, Bolívia, Paraguay, Uruguay és Brazília félsivatagos régióiban őshonos. Felálló vagy ívesen hajló, az alapnál elágazó szárai sűrű csomókat alkotnak, melyek akár a 2 méteres magasságot is elérhetik, és sűrű, sárgástól a barnáig terjedő tövisek borítják őket. Tavasz és nyár között látványos, cső alakú, sárga, narancs vagy vörös árnyalatú virágokat hoz, amelyek vonzzák a kolibriket. Robusztus és könnyen tartható faj, amely látványos virágzása és alacsony igényei miatt igen népszerű a kaktuszgyűjtők körében.
Ezüst Fáklyakaktusz
Cleistocactus strausii
A Cleistocactus strausii, közismert nevén Ezüst Fáklyakaktusz, egy évelő oszlopos kaktusz, amely Bolívia és Argentína hegyvidéki területeiről származik. Különlegességét az egyenes szárakat borító, sűrű, rövid fehér tüskék adják, amelyek jellegzetes ezüstös megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Érettség elérésekor csőszerű, burgundivörös virágokat hajt, amelyek nem nyílnak ki teljesen, és vízszintesen állnak ki a szárból.
Aranyos oszlopkaktusz
Cleistocactus winteri
Az aranyos oszlopkaktusz (Cleistocactus winteri) egy Bolívia hegyvidéki lejtőiről származó, csüngő növekedésű kaktusz. Vékony, aranyszínű tüskékkel borított szárai egy függőkosárból akár 90 cm-nél is hosszabbra nőhetnek, tavasszal és nyáron pedig feltűnő, tubus alakú, narancssárgától a lazacrózsaszínig terjedő virágokat hoznak. Kedvelt szobanövény, gondozása egyszerű, amennyiben biztosítjuk számára a kiváló vízelvezetést és az intenzív fényt.
Déli vadszőlő
Clematicissus striata
A szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó, Dél-Amerikából (Chile, Argentína, Brazília, Uruguay, Paraguay, Bolívia) származó évelő kúszónövény. Vékony, barázdált szárai kacsokkal kapaszkodnak. Örökzöld, sötétzöld és fényes lombozatát öt, legyezőszerűen elhelyezkedő, fogazott szélű, ovális levélke alkotja. Nyáron apró, jelentéktelen, fehéres-zöldes virágokat hoz, melyeket nem ehető, húsos fekete bogyók követnek.
Hegyi iszalag
Clematis montana
A Clematis montana (hegyi iszalag) egy erőteljes növekedésű, lombhullató kúszónövény, amely a Himalájában és Kínában őshonos. Tavasszal nyíló, bőséges, csillag alakú fehér vagy rózsaszín virágaiért kedvelik, amelyek képesek teljesen beborítani a falakat, kerítéseket és fákat. Gyors növekedésű és általában problémamentes, így a kezdők számára az egyik legkönnyebben nevelhető iszalagfajta.
Illatos iszalag
Clematis terniflora
A Clematis terniflora, közismert nevén illatos iszalag, egy Japánban és Kínában őshonos, erőteljes növekedésű, lombhullató kúszónövény. Nyár végétől őszig bőségesen hozza apró, csillag alakú, illatos fehér virágait sűrű végálló bugákban, melyeket dekoratív, ezüstös, tollas magfejek követnek. Bár gyors takarása és késői virágzása miatt kedvelik, rendkívül szapora önvető képessége miatt az Egyesült Államok keleti és közép-nyugati részein invazív fajjá vált, ahol megfojtja az őshonos növényzetet, cserjéket és még a kifejlett fákat is.
Erdei iszalag
Clematis vitalba
Az erdei iszalag (Clematis vitalba) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, erőteljes növekedésű, lombhullató kúszónövény. Csavarodó levélnyeleivel sövényeken, fákon és kerítéseken kapaszkodik fel. Nyáron apró, illatos, zöldesfehér virágfürtöket hoz, melyeket télen is megmaradó, ezüstös, bolyhos terméscsoportok követnek – utóbbiakról kapta népies nevét, az „Isten szakállát”.
Olasz iszalag
Clematis viticella
Az Olasz iszalag (Clematis viticella) egy Dél-Európából származó, erőteljes növekedésű, lombhullató kúszónövény. A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik, és mély ibolyaszínű virágai miatt kedvelik, amelyek nyártól őszig bőségesen nyílnak. Az egyik legellenállóbb iszalagfajta, különösen toleráns az iszalag-hervadással (egy gombás betegség, amely más fajokat érint) szemben, így népszerű választás vidéki kertekbe és kerítések befuttatására.
Kerti pókvirág
Cleome houtteana
A Cleome houtteana (sokáig Cleome hassleriana néven volt ismert) egy magas, bokros növekedésű egynyári dísznövény, amelyet feltűnő, pókszerű virágaiért kedvelnek, melyek hosszú virágszárakon nyílnak. Dél-Amerikában őshonos, magról gyorsan fejlődik, és akár 1,8 méter magas, felálló szárú növénnyé növekszik. Tenyeresen összetett levelei és rózsaszín, lila vagy fehér virágfürtjei vannak, hosszú, bajuszszerű porzókkal. Kora nyártól az első fagyokig folyamatosan virágzik, a beporzóbarát kertek kedvence, vonzza a méheket, pillangókat, kolibriket és szendereket. A szárakon apró tüskék találhatók, a lombozat pedig pézsmaillatú, ezért gondozásakor kesztyű használata javasolt.
Rojtos pókvirág
Cleome rutidosperma
A rojtos pókvirág (Cleome rutidosperma) a Cleomaceae család egyéves, lágyszárú növénye, mely Nyugat-Afrika partvidékéről származik, de mára a trópusi és szubtrópusi Ázsia, Afrika és Ausztrália nagy részén meghonosodott. Elágazó, felálló vagy kúszó szárain háromosztatú, rombusz alakú levélkék ülnek. Apró, mindössze 1 cm átmérőjű virágai lila vagy kék színűek, négy felfelé álló szirommal és hat fekete hegyű, fehér porzószállal tűnnek ki. A megporzást követően 5-7 cm hosszú, hegyes végű, keskeny magtokok fejlődnek, melyekben akár több ezer apró, fekete mag is érlelődik. Gyors növekedése és bőséges magtermése miatt sok trópusi mezőgazdasági területen gyomnövényként tartják számon, dísznövényként ültetve viszont tartós, élénk színű virágdíszt ad nyáron át.
Pompás végzetcserje
Clerodendrum × speciosum
A pompás végzetcserje (Clerodendrum × speciosum) egy dísznövény hibrid, amely a jázminpakóca (Clerodendrum thomsoniae) és a vörös végzetcserje (Clerodendrum splendens) keresztezéséből jött létre. Erőteljes növekedésű kúszónövény, fényes sötétzöld lombozattal. Sűrű fürtökben hozza cső alakú vörös virágait, melyeket fehéres kelyhek vesznek körül, amik idővel rózsaszínes árnyalatot öltenek, vérző szívre emlékeztetve. Steril, nem hoz magot, így kizárólag dugványozással vagy sarjak leválasztásával szaporítható.
Illatos végzetfa
Clerodendrum floribundum
Ausztráliában és Pápua Új-Guineában őshonos cserje vagy kis fa, amely a part menti trópusi esőerdők szélén, valamint sziklás helyeken, szurdokokban és patakmedrek mentén nő Ausztrália északi és keleti részén. Szeptember és december között illatos, fehér virágokat hoz bogernyőben, melyeket fényes fekete csonthéjas termések követnek, húsos piros csészelevelekkel körülvéve – innen ered a „nyalóka-bokor” elnevezés, bár a termés nem ehető. Rusztikus, könnyen nevelhető növény, amely jól alkalmazkodik a különféle talajtípusokhoz.
Hegyi menta
Clinopodium nepeta
A hegyi menta egy évelő, illatos gyógynövény a mentafélék családjából (Lamiaceae), amely kompakt, bokros formát ölt, szürkészöld, ovális levelekkel. A levelek friss menta, oregánó és enyhe borsmenta-szerű illattal rendelkeznek, és a mediterrán konyhában használatosak. A növény a Földközi-tenger térségében, Észak-Afrikában és Közép-Ázsia egyes részein őshonos, ahol száraz, meszes lejtőkön és domboldalakon nő. Júliustól októberig számos apró, kétajkú virágot hoz fehér, rózsaszín vagy levendula színben, amelyek vonzzák a méheket és a pillangókat. A hegyi menta télálló, szárazságtűrő és minimális gondozást igényel, ami kedvelt növénnyé teszi sziklakertekben és fűszerkertekben.
Pillangóborsó
Clitoria ternatea
A pillangóborsó (Clitoria ternatea) egy trópusi kúszónövény, amely Délkelet-Ázsiából származik, és feltűnő, mélykék, pillangó formájú virágairól ismert. Széles körben termesztik dísznövényként, kulináris és gyógyászati célokra egyaránt. A virágok természetes kék pigmentet tartalmaznak, amelyet teákban, ételekben és italokban használnak, és savas összetevők hatására lilává változik. Hüvelyesként nitrogénkötésre is képes, így természetes módon dúsítja a talajt.
Könnyű gondozású Könnyű gondozás
A 2288 könnyű könnyű gondozás válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Könnyű gondozást?
A könnyű gondozás szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.