2296 Könnyű növények | 2026 útmutató - 9. oldal

Billbergia (nemzetség)

Billbergia

A Billbergia a broméliaféléken belüli egyik nemzetség, amely elsősorban Dél-Amerikában őshonos, és dísznövényként széles körben termesztik örökzöld rózsáiért és színes, csöves virágaiért. A legismertebb faj, a B. nutans, közismert nevén a Királynő könnyei.

Bókoló bilbergia

Billbergia nutans

A Billbergia nutans, közismert nevén bókoló bilbergia vagy királynő könnyei, egy Brazíliából, Argentínából, Uruguayból és Paraguayból származó epifita bromélia. Cső alakú rozettákat alkot íves, szürkészöld, fűrészes szélű levelekből. Látványos, csüngő virágzata élénkrózsaszín fellevelekből és kék-ibolya, zöld és sárga színekben játszó szirmokból áll. Az egyik legkönnyebben tartható bromélia, ideális kezdőknek, beltéren és kültéren egyaránt.

Piramis-lándzsabromélia

Billbergia pyramidalis

A Billbergia pyramidalis, közismert nevén piramis-lándzsabromélia vagy fáklyabromélia, egy Dél-Amerika északi részén és a Karib-térségben őshonos epifita vagy talajlakó broméliaféle. Fényes zöld levelei kompakt rozettát alkotnak, amelyből általában nyár végén vagy kora ősszel emelkedik ki skarlátvörös, piramis alakú virágzata, ibolyakék és sárga díszítéssel. Szívós és könnyen nevelhető növény, amelyet gyakran használnak trópusi kertekben és dekoratív szobanövényként.

Jávai püspökfa

Bischofia javanica

A Bischofia javanica, közismert nevén jávai püspökfa, egy gyors növekedésű örökzöld fa, amely a trópusi és szubtrópusi Ázsiában, Ausztráliában és a Csendes-óceáni térségben őshonos. Hármasan összetett levelei kezdetben vöröses-bronzos árnyalatúak, majd fényes zöldre érnek; apró, sárgászöld virágait csüngő fürtökben hozza, kerek bogyótermései pedig barnásnarancs színűvé válnak. Őshazájában magassága meghaladhatja a 30 métert, bár a termesztett példányok általában kisebbek. Gyors növekedésű árnyékadó faként értékelik, de egyes régiókban, például Floridában és a csendes-óceáni szigeteken, invazív fajjá vált.

Gyertyás keserűfű

Bistorta amplexicaulis

A gyertyás keserűfű (Bistorta amplexicaulis, szin. Persicaria amplexicaulis) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, bokrosodó habitusú, lágyszárú évelő növény, amely a Himalája vidékén, Afganisztántól Kínáig őshonos. Dús, hegyes, szív alakú levelei szárölelők (az 'amplexicaulis' fajnév jelentése 'szárat ölelő'), a nyár közepétől kora őszig pedig keskeny, kefe-szerű füzérekben nyíló apró piros, rózsaszín vagy fehér virágok díszítik, melyek rendkívül vonzóak a méhek és pillangók számára. Szívós és könnyen nevelhető növény, a vidéki stílusú kertek, évelőágyások, tópartok és mocsári kertek klasszikus dísze.

Annattó

Bixa orellana

A Bixa orellana, közismert nevén annattó vagy rúzsfácska, egy gyorsan növő trópusi cserje vagy kis fa, amely Brazíliából és a trópusi Amerikából származik. Tüskés, vöröses terméseiért értékes, amelyek bixinban gazdag magvakat tartalmaznak – ez egy természetes narancsvörös pigment, amelyet széles körben használnak élelmiszer-színezőként és kozmetikumokban. A növény gyönyörű rózsaszín virágokat hoz, és egyaránt kedvelik dísznövényként és kereskedelmi termesztésű növényként.

Sárga ezerjófű

Blackstonia perfoliata

A sárga ezerjófű (Blackstonia perfoliata) a tárnicsfélék családjába tartozó, kistermetű, egyéves vadnövény, amely a Földközi-tenger medencéjében – beleértve Portugáliát és Spanyolországot is – őshonos, és egészen Északnyugat-Európáig elterjedt. 10–50 cm magasra nő, merev, elágazó szárral és átellenes, viaszos, kékeszöld levelekkel rendelkezik, amelyek a tövüknél összenőve egyfajta csészealjat alkotnak a szár körül. Júniustól októberig hozza fényes sárga, csillag alakú virágfürtjeit, amelyek 6–8 hegyes sziromból állnak, és délutánonként bezáródnak. A jó minőségű mészkőgyepek indikátorfajának tekintik; napos, lúgos és tápanyagszegény talajon fejlődik a legjobban, ahol könnyen elszórja magvait.

Bíboros bletilla

Bletilla striata

A Bletilla striata, közismert nevén bíboros bletilla vagy jácintorchidea, egy Kínában, Japánban és Koreában őshonos, télálló, lombhullató talajlakó orchidea. A trópusi orchideákkal ellentétben közvetlenül a kerti talajban fejlődik; redőzött, lándzsa alakú leveleket és felálló szárakon lila-rózsaszín, jácintra emlékeztető virágokat hoz tavasszal és kora nyáron.

Punarnava

Boerhavia diffusa

A Boerhavia diffusa egy szétterülő, pantropikus évelő gyógynövény, amelynek heverő vagy félig felegyenesedő, erősen elágazó szárai és húsos karógyökerei vannak. Apró, mindössze 5 mm-es rózsaszín virágai laza fürtökben jelennek meg szinte egész évben, ahol elegendő nedvesség áll rendelkezésre. Leginkább szanszkrit nevén, 'punarnava'-ként ('ami megújul') ismert; az ájurvédikus orvoslás egyik legszélesebb körben alkalmazott növénye, zsenge leveleit pedig Indiában és a trópusokon leveles zöldségként fogyasztják.

Borágó

Borago officinalis

Ezüstfáklyakaktusz

Borzicactus

A Borzicactus a dél-amerikai Andokból (Peru, Bolívia, Ecuador, Argentína) származó oszlopos vagy elterülő növekedésű kaktuszok nemzetsége, amelyet gyakran a Cleistocactus szinonimájaként kezelnek vagy a Loxanthocereus csoportba sorolnak. Finom tüskékkel sűrűn borított szárai függőlegesen vagy csüngő csoportokban fejlődnek. Rendkívül látványos, cső alakú virágokat hoz – általában piros, narancssárga vagy rózsaszín árnyalatokban –, amelyek a kolibrik általi beporzáshoz alkalmazkodtak. Hosszú életű, szárazságtűrő és lassú növekedésű növény, amelyet szoborszerű megjelenése miatt nagyra értékelnek a kaktuszgyűjteményekben.

Fenyérfű

Bothriochloa ischaemum

A fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó évelő, csomós növésű pázsitfű, mely eredetileg Dél-Európa és Nyugat-Ázsia száraz sztyeppéiről származik, de mára szinte az egész világon elterjedt, sok helyen inváziós fajként. Laza bokrokban, felálló szárakkal 30–100 cm magasra nő, szürkészöld levélzete ősszel jellegzetes barnás-vöröses színt ölt. Erős, mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően kiválóan bírja a szárazságot és a taposást, ezért gyakran ültetik útszéli rézsűkre és eróziógátlásra. Nyár és ősz folyamán sárgás virágzatot, majd vörösesbarna magkalászokat hoz.

Jelzőfű

Brachiaria decumbens

A jelzőfű (Brachiaria decumbens) egy erőteljes, évelő trópusi fűféle, amely Közép- és Kelet-Afrikából származik, és a Poaceae (pázsitfűfélék) családjába tartozik. A trópusi régiókban széles körben meghonosodott, és Dél-Amerika, különösen Brazília egyik legfontosabb legelőfüve. Tömör, gyorsan terjedő gyepszőnyeget alkot sztolonokon és rizómákon keresztül, elviseli a gyenge, savanyú talajokat és az időszakos aszályt.

Közönséges palackfa

Brachychiton populneus

A közönséges palackfa (Brachychiton populneus) egy Ausztrália keleti részén őshonos, szívós örökzöld fa, amely víztárolásra alkalmas palack alakú törzséről, fényes, nyárfára emlékeztető leveleiről és kiváló szárazságtűréséről ismert. Tavasszal és nyáron krémszínű, rózsaszín vagy lila erezetű, harang alakú virágokat hoz, melyeket fás terméstokok követnek.

Mediterrán áltippan

Brachypodium retusum

A Brachypodium retusum egy robusztus és szárazságtűrő mediterrán évelő fűféle, amely sűrű csomókban növő, keskeny, hamvaszöld leveleivel tűnik ki. A mediterrán medencéből származó faj alapvető ökológiai szerepet tölt be, mivel a tüzek után az elsők között hajt ki, hozzájárulva a talaj stabilizálásához és a vegetáció helyreállításához. Zöldes-sárgás kalászai tavasztól kora nyárig nyílnak, természetes textúrát és mozgást kölcsönözve a száraz kerteknek.

Hattyú-folyói margaréta

Brachyscome iberidifolia

A Brachyscome iberidifolia, közismert nevén a hattyú-folyói margaréta, egy bájos ausztrál egynyári lágyszárú növény. Különösen kedvelt finom, páfrányszerű lombozatáért és bőséges apró, margarétaszerű virágaiért, amelyek élénk kék, lila, rózsaszín és fehér árnyalatokban nyílnak. Kompakt, párnaszerű növekedési formájával kiváló választás szegélyek, sziklaskertek és csüngő kosarak számára.

Brazil Fakaktusz

Brasiliopuntia brasiliensis

A Brasiliopuntia brasiliensis, közismert nevén Brazil Fakaktusz, egy monotypikus, faszerű kaktusz, amely Brazíliában, Argentínában és Paraguayban őshonos. A Brasiliopuntia nemzetség egyetlen faja, és arboreszens szerkezetéről ismerhető fel: fás, hengeres törzse tetején lapított kladódiumok helyezkednek el az ágak csúcsain. Természetes élőhelyén meghaladhatja a 20 méteres magasságot.

Káposztafélék

Brassica

A Brassica nemzetség több mint 30 lágyszárú növényfajt foglal magában a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjából, köztük a világ leggyakrabban fogyasztott zöldségeit: a kelkáposztát, a fejes káposztát, a brokkolit, a karfiolt, a mustárt és a tarlórépát. Az Európából és Ázsiából származó, egy- vagy kétéves ciklusú növények jól alkalmazkodnak a hűvös és mérsékelt éghajlathoz. Tápanyagban gazdag leveleket és a család nevét adó, jellegzetes négytagú, sárga vagy fehér szirmú virágokat hoznak.

Barna mustár

Brassica juncea

A Brassica juncea, közismert nevén barna mustár, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó egynyári növény, amely Közép- és Dél-Ázsiából származik. Zöld vagy lilás leveleit széles körben fogyasztják az ázsiai, afrikai és brazil konyhában. Magjaiból mustárolajat és az azonos nevű fűszert készítik. A növény élénksárga virágokkal rendelkezik, és enyhe éghajlaton gyorsan növekszik.

Repce

Brassica napus

A Brassica napus, amelyet széles körben repcének vagy kanolának ismernek, egy gyorsan növő lágyszárú növény, amely élénk sárga virágokkal borított hatalmas mezőiről híres. A világ egyik legfontosabb olajnövény-kultúrája, amelyet étkezési növényi olaj, biodízel és takarmány előállítására használnak. Fiatal levelei ehetők és tápanyagban gazdagok, a kelkáposztára emlékeztetnek.

Fodros kel

Brassica oleracea var. acephala

A fodros kel a Brassicaceae családba tartozó leveles, tápláló, lágyszárú zöldség. Rendkívül fagyálló, és világszerte szupereledként tartják számon, mivel gazdag vasban, kalciumban, valamint A-, C- és K-vitaminban. Levelei a fajtától függően a világoszöldtől a lilásig terjedhetnek.

Fejes káposzta

Brassica oleracea var. capitata

A fejes káposzta (Brassica oleracea var. capitata) a keresztesvirágúak családjába tartozó kétéves leveles zöldség, amelyet szorosan záródó feje miatt egynyári növényként termesztenek. A Földközi-tenger partvidékén és Nyugat-Európában őshonos; világszerte az egyik legelterjedtebb zöldségféle, amelyet nyersen salátákban, savanyítva (savanyú káposztaként) vagy főzve fogyasztanak.

Kínai kel

Brassica rapa pekinensis

A kínai kel (Brassica rapa pekinensis) egy hűvös évszakban termeszthető leveles zöldség, amely Kínából származik, és a Brassicaceae (keresztesvirágúak) családjába tartozik. Halványzöld, ráncos levelekből álló, tömör, hengeres fejet alkot, és Kelet-Ázsia egyik legszélesebb körben termesztett zöldségnövénye. Enyhe, enyhén édes ízéért és sokoldalú felhasználhatóságáért kedvelik.

Hóvirágcserje

Breynia disticha

A Breynia disticha, népszerű nevén Hóvirágcserje, egy örökzöld trópusi cserje, amely a Polinéz-szigetekről származik. Dús és sokszínű lombozata – ovális levelekkel, zöld, krémesfehér, rózsaszín és bordó árnyalatokban – a védjegye. Az ágak fehéres csúcsai finom hótakarót idéznek, innen ered a „hóvirágcserje” elnevezés. Gyorsan növő növény, trópusi és szubtrópusi kertekben 1-2 méter magasra is megnőhet, széles körben használják sövényként, szegélyként vagy központi elemként díszcserepekben. Apró, diszkrét zöld virágai nyáron nyílnak. Ideális meleg és párás éghajlatra, magas fény- és páratartalmat igényel, hogy színeinek teljes pompáját megmutassa.

Vadonász

Bromelia antiacantha

A Bromelia antiacantha, közismert nevén vadonász vagy karaguata, egy Brazília déli és délkeleti részén, az Atlanti-parti Esőerdőkben és a restinga vidékeken, valamint Uruguayban őshonos szárazföldi bromélia. Sűrű, akár 2 méter magas csomókat alkot, merev, hosszú (80-185 cm), rozettába rendeződött, sötét tüskékkel szegélyezett levelekkel. Nyáron (decembertől februárig) virágzik, krémesfehér felleveleket és világos szegélyű, rózsaszín virágokat hoz. Február és június között érő termései háromszögletű, lédús bogyók, amelyek savanykás-édes ízűek; a népi gyógyászatban légzőszervi problémákra, a konyhában pedig sokoldalúan használják őket.

Lángszívű bromélia

Bromelia balansae

A Bromelia balansae, közismert nevén lángszívű bromélia, egy nagy méretű, talajon élő bromélia, amely Brazíliából, Argentínából, Bolíviából, Kolumbiából és Paraguayból származik. Ez a látványos növény hosszú, tüskés levelekből álló, nagy rozettát alkot, és különösen ismert pompás virágzásáról: virágzás előtt a rozetta közepe élénk vörös-narancssárga színre vált, majd bíbor és fehér virágok bontakoznak ki belőle – létrehozva az ikonikus „lángoló szív" megjelenést. Ez egy erős, szárazságtűrő növény, amely gyönyörűen alkalmazható kertészeti díszítőelemként, élő sövényként vagy feltűnő cserepes dísznövényként.

Vadananász

Bromelia pinguin

A Bromelia pinguin, közismert nevén vadananász vagy pinguin-bromélia, egy Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos, tüskés, talajlakó broméliaféle. Sűrű rozettákat alkot hosszú, robusztus levelekkel, amelyeket éles tüskék borítanak. Intenzíven savanyú, sárga termései ehetőek, ízük az ananász és a citrusfélék keverékére emlékeztet. A növény természetes úton indákkal (sztolónokkal) szaporodik a föld felett és alatt egyaránt, sűrű telepeket alkotva eredeti élőhelyén. Rendkívül ellenálló és jól alkalmazkodik a nehéz körülményekhez, ezért a trópusi régiókban széles körben ültetik élőkerítésként és talajerózió elleni védekezés céljából.

Rozsnok fű

Bromus

A Bromus nemzetség a pázsitfüvek egy sokszínű csoportját foglalja magába, amelyeket közönségesen rozsnokoknak vagy rozsnok füveknek neveznek. Széles körben elterjedtek a mérsékelt övi régiókban, és jellemzőjük az elágazó, csüngő bugavirágzat. Míg egyes fajokat gyomnövénynek tekintenek a termőföldeken, sok fajt értékes legelőnövényként vagy díszgrowásként tartanak számon finom textúrájuk és szélben ringó, elegáns mozgásuk miatt.

Papíreper

Broussonetia papyrifera

A papíreper (Broussonetia papyrifera) egy gyorsan növekvő, lombhullató fa, amely Kelet-Ázsiából származik. Történelmileg nagyra értékelték a japán washi papír előállításában és a csendes-óceáni kultúrákban a tapa szövet készítésében; rendkívül alkalmazkodóképes fa, amely elviseli a gyenge talajokat, az aszályt és a városi légszennyezést.

Jamaicai nefelejcs

Browallia americana

A Browallia americana, közismert nevén jamaicai nefelejcs vagy cserjeviola, a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó egynyári vagy rövid életű évelő dísznövény, amely trópusi Dél-Amerikából származik. Csillag alakú virágait kék, ibolya és fehér árnyalatokban hozza, tavasszal és nyáron bőségesen virágzik. Kiváló választás cserepes ültetéshez, szegélyekhez és árnyékos kertekbe.

Tegnap-ma-és-holnap

Brunfelsia uniflora

A tegnap-ma-és-holnap egy Brazília atlanti erdőiből származó cserje, amely színváltó virágairól híres: a virágok élénk lila színben nyílnak, majd levendulává halványulnak, végül fehérré válnak, mielőtt elhervadnak. Ez a jellegzetesség adja a növény népszerű nevét. A látványos színjáték mellett virágai édes és intenzív illatot árasztanak, különösen éjszaka.

Kaukázusi nefelejcs

Brunnera macrophylla

A Brunnera macrophylla, közismert nevén kaukázusi nefelejcs, egy árnyékkedvelő lágyszárú évelő növény, amely a Kaukázus és Törökország erdőiben őshonos. Minden tavasszal apró, élénkkék virágfürtöket hoz a nagy, szív alakú levelek felett, így kedvelt választás erdei kertekbe és árnyékos szegélyágyásokba.

Lepkecsalogatóbokor

Buddleja davidii

A Buddleja davidii, közismert nevén lepkecsalogatóbokor vagy nyári orgona, egy gyorsan növő lombhullató cserje, amely Közép-Kínából származik. Nyártól őszig hosszú, íves bugavirágzatokat hoz, amelyek lila, fehér, rózsaszín és levendulakék árnyalatokban illatoznak, és mágnesként vonzzák a lepkéket, méheket és egyéb beporzókat. Erőteljes növekedése és látványos virágzása révén a világ egyik legnépszerűbb díszkertészeti cserjéjévé vált.

Madagaszkári nyáriorgona

Buddleja madagascariensis

A Buddleja madagascariensis, közismert nevén madagaszkári nyáriorgona vagy madagaszkári pillangócserje, egy Madagaszkáron őshonos, gyors növekedésű, kissé szétterülő habitusú örökzöld cserje. Kultúrnövényként általában 1,5–4 méter magasra nő (a vadonban ennél jóval nagyobbra is megnőhet), és hosszú, végálló bugavirágzatokat hoz. Illatos virágai intenzív sárga színben nyílnak ki, majd az idő előrehaladtával narancssárgára és halványrózsaszínre színeződnek; virágzása ősztől tavaszig tart. A levelek szürkés, molyhos fonákja ezüstös megjelenést kölcsönöz a növénynek, virágai pedig vonzzák a pillangókat, kolibriket és méheket. Őshonos területén kívül, például Hawaii egyes részein és más szubtrópusi régiókban invazív fajjá vált, ahol erőteljes növekedése elnyomhatja az őshonos vegetációt – ezért ültetése óvatosságot igényel, és ahol a helyi szabályozás előírja, kordában kell tartani.

Fürtös szerencsevirág

Bulbine frutescens

A Bulbine frutescens egy gyors növekedésű, Dél-Afrikából származó évelő pozsgás növény, amelyet gyakran használnak talajtakaróként és dísznövényként. Húsos, hengeres és megnyúlt, a hagymáéhoz hasonló levelei sűrű csomókat alkotnak, amelyekből tél végétől őszig apró, csillag alakú, sárga vagy narancssárga virágokkal teli szárak emelkednek ki. Rendkívül szívós, szárazságtűrő és gyakorlatilag kártevőmentes.

Kereklevelű buvákfű

Bupleurum

A Bupleurum a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó, körülbelül 180 fajt számláló nemzetség, amely a törékeny egynyári vadvirágoktól a fás szárú mediterrán cserjékig terjed. A legszélesebb körben termesztett tagjai a dísznövényként tartott kereklevelű buvákfű (Bupleurum rotundifolium), amelyet a virágkötők sárgászöld, csésze alakú fellevelei miatt kedvelnek, valamint a kelet-ázsiai gyógyhatású fajok, a B. falcatum és a B. chinense, amelyek szárított gyökere a hagyományos kínai orvoslásban 'chai hu' néven ismert. A növények kékeszöld, kerekded levelekből álló, légies bokrokat alkotnak, amelyeket nyártól őszig apró, sárgászöld virágokból álló ernyők díszítenek.